A maximalizmus csapdájában

Fordította: Riszt Orsolya

A maximalizmus roncsolja a pszichénket, a karrierünket, a családi kapcsolatainkat és az egész önképünket. Azt kérdezed: "Miért kellene ezen változtatnom? Mi a baj a tökéletességre való törekvéssel? Hát nem ez a legjobb, amit tehetek?"

Mi a gond a maximalizmussal? Az, hogy a tökéletességre való törekvés azzal jár, hogy elérhetetlen vágyakat kergetünk. Aztán büntetjük magunkat azért, mert soha nem érjük el a tökéletes álmainkat / vízióinkat - beindítjuk az ön-bénítás és halogatás ciklust. Időközben nem vesszük észre a potenciális lehetőségeket. Nehéz tisztán látni, amikor arra koncentrálunk, hogy tökéletesek legyünk.

A maximalizmus eltompítja azt a képességünket, hogy meghalljuk az igazi álmainkat és vágyainkat. Ahhoz, hogy az életünk célját megtaláljuk, ami meghatározza lépéseinket a karrierünkben, és észleli az érzéseinket a kapcsolatainkban, feltétlenül szükséges, hogy az igazi önmagunkat meghallgassuk.

Nem vagy benne biztos, hogy maximalista vagy-e? Ezek a jelek azt mutathatják, hogy igen, ha:

• Halogatáson kapod magad.
• Nem csinálod végig, amit elvállaltál.
• Megakadtál, úgy érzed, nem megy, se előre, se hátra (a megakadásnak sok oka lehet, de jelezheti, hogy a maximalizmusod akadályoz).
• Nincs egy "jó" ötleted.
• Nem tudsz hozzálátni valamihez.
• Egy "bűn" miatt ostorozod magad, aminek az alapja valaki megjegyzése, vagy valami olyasmi, amit csak te vettél észre.
• Nehezen fogadod el a dícséretet, vagy ismered el a jó teljesítményedet.
• A döntéseid alapja félelem vagy bűntudat.

A maximalizmus rettegésben tart minket, hogy nem vagyunk megfelelőek, nem vagyunk elég jók, és annyi hiányosságunk van, hogy mindig jobbra és jobbra kell törekednünk. A félelem pattogtatja az ostorát, és mi szolgamód kérdezzük: "Milyen magasra ugorjak? Csak mondd meg, mit tegyek, és én megcsinálom."

Ne tévesszük össze a maximalizmust a kiválósággal. A kiválóságra való törekvés magában foglalja annak megértését, hogy ha csinálok valamit, akkor az is lehet, hogy vesztek, hogy nem sikerül vagy hogy mindent elrontok. Azok, akik kitűnnek valamiben (azokkal szemben, akik tökéletességre törekszenek) elfogadják, hogy hibázni fognak -, és tanulnak belőlük. Hideg fejjel fogják megvizsgálni a hibát és megkérdezik maguktól: "Mit tehetek másképp vagy jobban legközelebb?"

A maximalizmus kényes dolog. Gyakran az a fura helyzet áll elő, hogy a tökéletességre való törekvés tesz minket kevésbé tökéletessé. Visszahúzódunk, és kevesebbet kapunk, mint amennyit akarunk. Igaz, lehet, hogy kevesebbet hibázunk, de ezért nagy árat fizetünk. Nem az-e a legnagyobb hiba, hogy nem azt mondjuk és nem azt csináljuk, amit akarunk?

Tehát kezdjük ma, fogadjuk meg, hogy felhagyunk a tökéletességre való törekvéssel. Tökéletlenek vagyunk - mindig azok voltunk és mindig is azok leszünk. Az élet rendezetlen - mindig is az volt és mindig is az lesz. Szóval ... Menj szórakozni, csináld azt, amit akarsz, légy önmagad. Valóban. Mit veszíthetsz?

Nyomtatható változat

Albert Einsteint idézem:
„Aki még sosem hibázott, az sosem próbált meg semmi újat.”
„A person who never made a mistake never tried anything new.”
Úgy érzed, mondani könnyű, megcsinálni nehéz? Segítek: tudatosság fejlesztéshez Coachingot ajánlok Skype-on, itt kérj időpontot.
Riszt Orsolya