Trans4mind
Trans4mind HU
A TRANS4MIND.COM, A VILÁG VEZETŐ INTERNETES SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ PORTÁLJÁNAK PARTNERE

11. Bárcsak ne tettem volna!

Mindannyian csinálunk olyan dolgokat, melyekre nem vagyunk büszkék, nem lennénk emberek, ha nem tennénk ilyet. Valami olyat, ami másokra olyan hatással van, amit mi magunk nem szeretnénk megtapasztalni. Néha csinálunk valamit, amiről tudjuk, hogy nem jó, de akkor az tűnik a legjobb megoldásnak. Vagy talán kísértést érzünk, hogy a saját érdekünket helyezzük előtérbe.

Máskor lehet, hogy elragad bennünket a düh, vagy a féltékenység, és minden rossz szándék nélkül olyat teszünk, amit később esetleg megbánunk. Vagy nem teszünk meg valamit, amit tényleg meg kellene tennünk, mint például nem segítünk egy barátunkon, akinek szüksége van ránk. Esetleg a legjobb szándékunk ellenére rosszul alakulnak a dolgok, hibázunk, vagy rájövünk, hogy bár nem akartuk, ártottunk valakinek.

Az ilyen cselekedetek után előfordul a szégyen érzés, a depresszió, és a végén évekig cipelhetjük a bűntudatunkat, de ha boldogan akarunk élni, felelősséget kell vállalnunk a viselkedésünk következményeiért és tovább kell lépnünk.

A bűntudat nem tévesztendő össze azzal, hogy felelősséget vállalunk a múltunkért. A felelősség azt jelenti, hogy összehangolt erőfeszítéseket teszünk, hogy módosítsuk a viselkedés mintát, amely azt eredményezte, hogy rosszul csináltunk valamit, és azokat a meggyőződéseket és érzelmeket, amelyek ezt előidézték. Tovább kell lépnünk úgy, hogy megbékélünk a múltunkkal.

Természetes tendencia, hogy amikor valamit nem jól csináltunk, akkor megpróbáljuk bizonygatni az igazunkat. Vagy lehet, hogy azt mondjuk, hogy a lépésünk nem volt rossz, hogy megérdemelte a másik fél, őt tüntetjük fel hibásnak. Mindkét esetben megkerüljük a valóságot: megtagadjuk saját ítélőképességünket, és nem vállalunk felelősséget a cselekedeteinkért. Elkerüljük a bűntudat érzését, úgy csinálunk, mintha minden rendben lett volna, s igazándiból nekünk lett volna igazunk. Elkerüljük a szégyenérzetet, (hogy rosszul érezzük magunkat attól, ahogy mások látnak minket), úgy teszünk, mintha a másiknak kellene szégyenkeznie.

A probléma nem az ártó cselekedet, vagy az, hogy hibázunk - ez megtörtént, és nem vonható vissza. A probléma az, amit magunknak mondunk utána. Hogy őszinték vagyunk magunkhoz, vagy hazudnunk magunknak. Ez a hazugság az, ami megrontja a saját integritásunkat, és a sértett féllel való további kapcsolatunkat.

Le kell bontanunk a védőbástyáinkat, ejteni azokat a hazugságainkat, amelyeket magunknak mondtunk az igazság elfedésére, szembenézni a valós cselekedeteinkkel és azok következményeivel - és megbocsátani magunknak.

Van egy nagy előnye annak, ha reálisak és valósághűek vagyunk: sokat tanulhatunk abból, amit az eset felkínál. Valójában csak akkor tudunk megszabadulni az elkövetett hibáinktól, amikor levontuk belőlük a tanulságot és akkor lehetünk igazán önmagunk a jelenben.

Ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani magunknak, meg kell tanulnunk a leckét. Nézzük először a hibákat. Rengeteget tanulunk a hibáinkból. Amikor tanulunk autót vezetni, recseg a sebességváltó és előre menet helyett hátrafelé megyünk. De tanulunk és egyre jobban megy. Később előfordulhat, hogy átmegyünk a piroson, megállít a rendőr és megbüntet. Ebből megint tanulhatunk, hogy óvatosabban közelítsünk a kereszteződésekhez. Így jobban fogunk vezetni. Legközelebb, amikor hibázol, mondd magadnak, "Semmi gond, akkor most mi ebből a tanulság számomra?" Ahelyett, hogy kellemetlenül éreznéd magad, motiváltnak érzed majd magad a kihívásokra.

De mi van, ha átmentem a piroson, belehajtottam egy autóba, és a vezető súlyosan megsérült? Ez már baj. Mondhatom, hogy épp hogy pirosra váltott, úgyhogy nem igazán csináltam semmi rosszat. Hibáztathatom a másik vezetőt, amiért nem nézte meg, hogy valaki megy-e még át a kereszteződésen, mielőtt elindult volna. Vagy el tudom fogadni azt, hogy ez ostobaság volt, hibák sorozata, plussz nemtörődömség. Tévedtem, én csináltam. Sajnálom.

De az igazi megbocsátásnak semmi köze a sajnálathoz vagy a bocsánatkéréshez, igazándiból egyik sem a változtat meg semmit. Megbocsátani nem tud nekünk más, csak saját magunk. Ha nem tuduk igazán megbocsátani magunknak, akkor nem igazán tudunk lépni, és a múltunktól függetlenül élni.

Ami a megbocsátás útjában áll, az a magamra kirótt ítélet, hogy én rossz ember vagyok. El kell választanom a bennem lévő értékeket a ballépéseimtől. Alapvetően egy kedves ember vagyok, tudom. Mindannyian azok vagyunk. Igazából még csak nem is a gondolataim és az érzéseim vagyok. Én alkotom meg őket, néha tudatlanságból vagy félremagyarázásból adódóan helytelenül, és az ebből következő lépéseimmel megbánthatok másokat. Ekkor a legjobb, amit tehetek, hogy tanulok az esetből, hogy a jövőben magamhoz hű lehessek.

Rá kell jönnöm, hogy a rossz lépésem a tudatlanságom következménye volt - nem tudtam azt, amit most már látok, az eset tanulságát. Csak gyorsan célhoz akartam érni, nem gondoltam a felelőtlen vezetésből adódó lehetséges következményekre, azt hittem, átmehetek a piroson.

Nem tudunk lépni, ha bánjuk a múltat, sem pedig akkor, ha semmibe vesszük magunkat. Ha így érzünk, a múltunkat értelmetlennek és értéktelennek látjuk, magunkat pedig megbízhatatlannak. Épp ellenkezőleg, ahhoz, hogy megbocsássunk magunknak, az kell, hogy tapasztalatainkban és magunkban értéket leljünk. Ahelyett, hogy egy élményt egyszerűen csak leírnánk, mint egy fájdalmas epizódot, és megpróbálnánk elfelejteni azt, meg kell próbálnunk tanulni belőle, bármit, amit lehet.

Az egész élet tanulás és a legérdemlegesebb tanulságok személyes tapasztalatainkból származnak. Amikor jól mennek a dolgok, mert jók az információink és megfelelőek a meggyőződéseink, akkor a pozitív visszajelzések megerősítik a tanultakat. Mikor nem mennek jól a dolgok, mert rosszak az információink és a meggyőződéseink, akkor mi és akik a tetteink következményeit viselik, szenvedünk. De itt a lehetőség, hogy valami újat tanuljunk. A legtöbb tanulság fájó élmények eredménye, feltéve ha hajlandóak és nyitottak vagyunk arra, hogy megtanuljuk azokat a leckéket.

Ha fejlődni akarunk és előnyünkre felhasználni az élményeinket, alapvető, hogy arra figyeljünk, amit tanulhatunk, ahelyett, hogy szembefordulunk a valósággal.

Válassz valamit, amit tettél, (vagy amit nem sikerült megtenned) és még mindig rossz érzéseid vanak vele kapcsolatosan, bánod, szégyelled. Most próbáld értelmezni és értékelni az eseményt. Tedd fel a kérdést: "Mit tanultam ebből - magamról, másokról, az életemről?" E tanulság alapján dolgozd ki, mely rossz beidegződéseidet kell megváltoztatnod, mely fixa ideáidat kell elengedned, milyen feltételezéseid nem állják meg a helyüket? Amikor megbocsátasz magadnak, a bűntudatra és a múlttal szembeni ellenállásra pazarolt energiád visszatér. Felszabadít, hogy ismét önmagad vagy - egy új, boldogabb és bölcsebb önmagad.

Tovább...
Tartalom

Könnyebb lenne megérteni és végigcsinálni segítséggel? Jól jönne magyarázat, az, hogy valaki rendszeresen foglalkozzon veled, gyengéd vagy határozott irányítás vagy más segítség? A könyvhöz coachingot ajánlok Skype-on, itt kérj időpontot.