Trans4mind
Trans4mind HU
A TRANS4MIND.COM, A VILÁG VEZETŐ INTERNETES SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ PORTÁLJÁNAK PARTNERE

20. Visszatérés Önmagamhoz; Tudatosan figyelek magamra

Hogyan leszel tudatában Önmagadnak - vagyis az igazi vagy lelki önmagadnak, nem pedig csak a belső beszédnek és a múltat ismételgető hangoknak a fejedben? Közvetlen tudatos erőfeszítésre van szükség. Már azzal is tudatosabb leszel, ha megkérdezed magadtól: "Minek vagyok én most tudatában?" vagy: "Milyen érzéseket generálok éppen most?" Ezek megmutatják, hogy a tetteink, és az érzelmeink, melyek irányítják őket, valójában a belső beszédhez kapcsolódnak, egy főleg kényszeres gondolkodáshoz, gyakran éppen csak a tudatosság szintje alatt. A beszéd illetve a rossz beidegződés rendszerünket adoptáljuk.

Önmagában ezeknek a kérdéseknek a feltételétől ideiglenesen tudatossá válsz, de valószínűleg nem fogod tudni ezt fenntartani, az gondolataidat valami más elvonja és elfelejted magad. Észre kell venned az önmegfigyelés alatt, hogy jelen vagy, hogy itt vagy a jelen pillanatban. Ahogy kitartóan visszatérsz magadhoz / tudatosan figyelsz magadra, a tudatos pillanataid egyre hosszabbak lesznek és egyre kevésbé feledkezel meg az igazi Önmagadról.

Mire figyelj? Kezdd azzal, hogy figyeled a cselekedeteidet, a reakcióidat, a válaszaidat és a viselkedésedet. Tégy úgy, mintha egy "másik ember" figyelné a gondolataidat működés közben. Eleinte nagyon nehéz lesz megcsinálni, de ahogy gyakorlod, úgy válik egyre könnyebbé és végül állandóvá.

Folytasd azzal, hogy megfigyeled a testtartásodat, hallgatod a beszédedet, megfigyeled, hogy mennyit beszélsz, és hallgatod a saját hangodat, vagyis hogy hogyan mondasz valamit. Figyeld meg, hogyan veszel fel egy viselkedésmódot automatikusan egyes emberekkel, és más viselkedésmódot másokkal, azaz, hogy hogyan váltasz (általában) öntudatlanul identitást és játszol eltérő szerepeket a különböző emberekkel. Figyeld meg az összes érzésedet, figyeld meg, hogy bolyonganak céltalanul a gondolataid. Figyeld meg, hogy bizonyos emberek bizonyos szavai milyen olyan reakciókat váltanak ki belőled, amelyeken (általában) nem tudsz uralkodni. Figyelj a védekezési mechanizmusaidra, az önigazolásaidra, a rationalizálásaidra, a kedvenc babonáidra, a kedvenc kritikáidra, és így tovább. Most már kezdesz tudatában lenni a nem tudatosságodnak és ezáltal tudatossá válni.

Általános, hogy az emberek tévesen azt feltételezik, hogy ők állandóan egy és ugyanaz a személy. Azonban, amint elkezded megfigyelni magad, akkor rájössz, hogy ez nem igaz. Különböző "Én"-eket veszel föl és minden egyes "Én" egy szerepben nyilvánul meg, amit egy feltétel rendszernek megfelelően játszol el, vagyis különböző körülmények között különböző emberekkel különböző szerepeket veszel fel. Egyet a szüleiddel, egy másikat a gyerekeiddel, egy szeretteddel, a sarki boltban, a színházban, sportolás közben, stressz helyzetben, amikor veszély fenyeget, amikor dicsérnek, amikor faképnél hagynak, és így tovább. Csak ritkán veszed észre ezeket a különbségeket, - ha egyáltalán észreveszed őket, - illetve azt, hogy hogyan váltasz át egyik szerepből a másikba. A szerepek váltogatását vagy a "személyiség álarcokat" mindig a körülmények szabják meg, nem pedig te választod ki önszántadból a megfelelő létezési formát. Ez a tudattalan vagy kényszer, amit megpróbálunk közszemlére tenni. Szabadon adoptálni a megfelelő létezési formát, például, összehangolni az emberekkel, akikkel vagy, vagy a játékkal, amit játszol, szükséges szociális készség és a szórakozás és a változatos élet része.

Az "egység" illúzióját, illetve a meggyőződést, hogy mindig ugyanaz vagy, az az érzés hozza létre, hogy mindig egy fizikai testben vagy, ugyanaz a neved, ugyanazok a fizikai szokásaid és így tovább, valamint az az illúzió, hogy minden identitásnak igaza van. Végtére is, neked mindig "igazad van", ugye? És ugyanaz az "igazam van" - a biztos megoldásod a helyzetedre - adja az azonos identitás illúzióját.

Ha jól megfigyeled magad, hazugságon fogod kapni magad. A hazugság akkor fordul elő, ha úgy csinálsz, mintha tudnál valamit, pedig nem. Az emberek úgy tesznek, mintha birtokában lennének mindenféle tudásnak: önmagukról, Istenről, az életről és a halálról, a világegyetemről, az evolúcióról, a politikáról, a szexről, mindenről. Valójában az emberek többnyire azt sem tudják, ki vagy mik ők. Még akkor is, amikor úgy tudja, nincs választása, és irányítják az életben, mint "a nádszálat a szél", hazudni fog magának, hogy saját akaratából cselkszik, ismeri magát és ő irányítja a sorsát. Ezeket a dolgokat elképzeljük, hogy kedvünkre tegyünk, és nem sokkal azután elkezdjük elhinni őket.

Amikor megfigyeled magad, rájössz, hogy mindennel azonosulsz - a nap 24 órájában mindent megélsz érzelmileg. Néhány ember büszke rá, hogy ingerlékeny, dühös vagy aggódik. Rendkívül nehéz felfogni, hogy valójában élvezed a negatív érzelmeket. A könyvek, a filmek, a TV és a népszerű dalok dicsőítik a negatív érzelmeket, mint a düh, a félelem, a bűntudat, az unalom, az undor, az ingerültség, a gyűlölet, a féltékenység, a gyanakvás, az önsajnálat, az együttérzés, a depresszió, stb. Sok embert a negatív esetek, érzelmek elmondása hajt. De a negatív érzelmek tisztán gépiesek - tudatosság vagy veszélyérzet nélkül -, és semmilyen hasznos célt sem szolgálnak. Például, tudatosan nehéz mérgesnek lenni vagy félni, mivel amikor tudatos vagy, természetesen felveszed az igaz létállapotodat, ami bíráló értékítéletek nélküli szeretet.

A negatív érzelmek és az összes szokás "azonosulást" követelnek, máskülönben megszűnnek. Így, ha már nem azonosulsz velük, tudatosan figyelsz magadra, a szokásaid eltűnnek - lelepleződnek. Elkülöníted magad tőlük. Aszokásokat nem lehet leállítani akaraterővel, csak önismerettel törölhetőek el.

Ezért teljesen lehetetlen, hogy az átlagember betartsa a vallási doktrínákat, mint a Tízparancsolat és az Aranyszabály. A gépiessé vált szokások miatt az emberek mindig meg fogják sérteni a jogi és erkölcsi szabályokat. Csak az önismeret vezethet a "helyes élet" felé, és akkor nem lesz szükséged írott szabályokra, törvénykönyvekre vagy parancsolatokra, akkor belülről, önként fogsz cselekedni, természetesen szeretetből. Ez a valódi szabadság jogosítványok nélkül.

Az egyik jelentős, önként vállalt probléma az, hogy dolgokkal és emberekkel azonosítjuk magunkat és ezáltal "rabjaikká" válunk. Mivel a dolgok elhasználódnak, lebomlanak és elpusztulnak, valahányszor az ember elveszt egy szeretett tárgyat, búskomorrá válik. Ez tovább megy, és elkezdi "tárgy"-nak tekinteni magát, ami előbb-utóbb elhasználódik, lebomlik, elpusztul.

Akkor azonosulsz emberekkel, ha folyamatosan aggódsz, mit gondolnak majd rólad az emberek, szeretnek vagy nem, mit fog valaki csinálni vagy mondani egy adott helyzetben, és így tovább. Ez gyorsan válhat rögeszmés aggodalommá, kétséggé, gyanakvássá, csalódottsággá és bűntudattá. Az efféle érzelem a legfontosabb tényező, amely a lelki lényt összeláncolva és tudattalanul tartja egy rögzült azonosságban az emberi test-tudattal.

Az azonosulás elsődleges oka akkor jelentkezik, amikor valakinek szándékosan vagy véletlenül ártunk, vagy mellőzzük, ezért sajnáljuk, és azonosulunk vele, az áldozattal. Közben dolgozik a kényszer, hogy "nekem van igazam", ami az előbbi fordítottjához vezet, néha szinte azonnal, és az áldozatot hibáztatjuk, úgy érezzük, megérdemelte, amit tettünk. De az együttérző azonosulás, bár elnyomva, tudat alatt, de Tovább is érvényben van. Így aztán az ember egy belső azonosulási konfliktusba keveredik.

Az egyetlen ok, amiért mi, emberek nem találjuk a belső békénket az az, hogy fova tart bennünket az a tévhit, hogy a dolgok csak "jók vagy rosszak" lehetnek. Ez bírálatot szül, a bírálat pedig bűntudatot. A szokásos emberi válasz a bűnre a projekció - másokra átruházás - arra törekedve, hogy megszabaduljunk a bűntudattól. Ez, persze, nem működik, hanem háborúkat indít el és nincs nyugtunk. Ha nem a jó és a rossz összehasonlításaként látjuk a dolgokat, abbahagyjuk a bíráskodást és már nem próbáljuk igazolni a negatív érzéseinket és cselekedeteinket. Abbahagyjuk a háborúskodást és nyugodtak vagyunk.

Tudnod kell, hogy: senki sincs rád hatással, csak a saját gondolkodásod, a saját gondolataid kötnek gúzsba téged; senki sem tud felmérgesíteni, csak a saját gondolataid; minden gyötrelmünket saját magunk okozzuk és önként vállaljuk; senki nem zaklathat minket, csak mi magunkat.

Lehetetlen bármit, bármikor megtenni neked - az igazi Neked -, mindig a te saját meggyőződésed és döntésed befolyásol téged. Így csak te szenvedsz, ha neheztelést, gyűlöletet, sértődöttséget vagy bosszúszomjat cipelsz. Senki nem volt rád soha hatással, csak a saját gondolataid. Senki nem okozott neked rémületet, dühöt, sértődést vagy boldogságot csak a saját elméd, mert ha nem azonosítottad volna magad azzal, amit mondtak vagy csináltak veled, a legkevésbé sem érintett volna a dolog. Ez a létezés egyik legnehezebben érzékelhető oldala, de miután észrevetted, az értéke megfizethetetlen. Ennek a megértése vezet el a határtalan szabadsághoz.

Gyakorlat
Gondolj vissza a mai eseményekre és élj át annyi élményt újra, amennyire vissza tudsz emlékezni. Vedd külön-külön minden emlékedet és nézd meg, hogy a saját gondolkodásod miatt érezted úgy, hogy rosszul esett, boldogtalan vagy mérges voltál, és így tovább. Érezd át újra az eseményt, amíg a résztvevők közül fel nem szabadítasz mindenkit a felelősség alól, hogy hatással voltak rád. Aztán fordítsd meg a dolgot, és győződj meg róla, hogy te magad sem vállalsz felelősséget valaki más érzéseiért, mert hasonló módon, ők azonosultak az ő fejükben azzal, amit mondtál vagy tettél, ami rájuk hatással volt, rád nem. A felismeréstől egyre tudatosabbá válsz, jobban és biztonságosabban érzed magad. Tudomásod lesz a hamis identitásaidról, az álarcaidról, a védekezési mechanizmusaidról, az estleges ostobaságaidról, a gonoszságodról és a primitív magadról, talán életedben először. Tarts ki, mert a valódi identitásodat kapod vissza, amit senki sem vehet el tőled. Fokozatosan rátalálsz a biztonságra és a nyugalomra, miközben egy ál-önmagadból egy állandóan harmonikus önmagaddá alakulsz, aki objektív, és korlátlan lehetőségekkel rendelkezik. Ez az út vezet a magasabb tudatossági szinthez és az elme nagyobb teljesítményéhez.

A következő gyakorlatok segítenek tudatosabbá válni és tudatosabban élni ...

1. Gyakorlat: Mosolyogj
Ez az első gyakorlat egy kellemes és hatékony eszköz arra, hogy új életet kezdj. Az anyagi megszállottsághoz kapcsolódó napi stressz hatásait (és melléktermékeit: szorongás, elszigeteltség, csalódottság, félelem, düh és depresszió) lehet oldani ezzel a technikával. Ez egyszerű és ugyanakkor nagyon mélyre ható. Ez a mosolyogj-a-világra gyakorlat. Nagymértékben növeli a kisugárzásod szintjét. A kiindulási pont: "mosolyogj a világra és a világ vissza fog mosolyogni rád."

Amikor hozzálátsz a napi tevékenységeidhez, attól a pillanattól fogva, hogy reggel felkelsz egészen addig, amig lefekszel aludni, képzeld el, hogy belülről állandóan mosolyogsz a külvilágra. Képzeld el, hogy a tudatod mélyéről mosolyogsz, a mosoly a szíved körül fakad, és ezt a boldogságot és mosolyt a szemeden és az arckifejezéseden át közvetíted. Nem számít, mi folyik körülötted.

Észre fogod venni, hogy a szemed állandóan mosolyog, és a szád is, mely gyakran enyhe mosolyra hajlik. Folyamatosan összpontosíts erre, amíg automatikussá és természetessé válik.

Ugyanakkor képzeld el, hogy a szíved folyamatosan tele egy nagy belső mosollyal pusztán azért, mert örülsz, hogy élsz, bármi történik is. Figyeld meg, hogy az emberek keresni fogják a társaságodat és a "Belső Szeretetedet." Kb. 2 hét után, hihetetlen változást fogsz tapasztalni, nem csak abban, ahogyan te hatsz a "külső" világra, hanem abban is, ahogy a "világ" reagál, ahogy a valóság vetül feléd vagyis amilyennek látod majd a környezetedet. A félelmeid enyhülnek, és belülről jövő béke és szeretet fog eltölteni. A félelem már nem talál fogást rajtad. Rendszeres időközönként, alkalmanként 3 hétig végezve ez a gyakorlat önmagában drámai módon megváltoztathatja bárki életét minden szinten.

2. Gyakorlat: Filmből filmbe
A második gyakorlat címe a "ki-be egy filmből" gyakorlat. Mindössze annyit kell tenned, hogy kiválasztasz egy jó izgalmas filmet és elmész megnézni, lehetőleg széles vásznon.

Először is engedd meg magadnak, hogy belemerülj a magával ragadó történetbe. Ahogy felejted el az identitásodat és kezdesz "belülre" kerülni a cselekménybe, hirtelen vond el a figyelmedet a nagy vászonról (lehet, először kicsit körül akarsz nézni a sötétben, hogy emlékezz, hogy ki is vagy), és legyél újra a valóság megfigyelője. Majd lassan térj vissza a cselekményhez, de ez alkalommal Tovább is tudjál róla, hogy mint néző (megfigyelő) nézed a filmben vetített valóságot. Tartsd meg ezt a kettős tudatosságot egy pillanatra, majd engedd el, és ugorj fejest a film cselekményébe, megfeledkezve megint a valóságos belső magadról. Majd ismételje meg a gyakorlatot újra és újra.

Folytasd ezt a ki-be járkálást gondolatban, amíg közelről megismered a "valóságtól" való eltávolodás (tudatában vagy a belső önmagadnak) és visszaugrás (tudatában vagy a külső valóságnak) érzését. Egyszerű, nem? Hidd el, ez az egyszerű gyakorlat nagyon hatásos.

Ahogy rákapsz az ízére, próbáld meg ugyanezt a mindennapi életben. Használd ugyanezt a "mentális trükk"-öt, amikor a mindennapi dolgaiddal vagy elfoglalva, különös tekintettel azokra, amelyek lenyűgöznek és amelyek gyakran járnak félelemmel és stresszel. Hamarosan, ahogy minden pillanatban tudni fogod, hogy te vagy a "megfigyelő" (belső önmagad), aki megfigyeli a megfigyeltet (a valóságot és a külső önmagadat), és leválsz róla, sokkal ellazultabban és nyugodtabb légkörben fogod élvezni a "film"-et.

3. Gyakorlat: Kavargó gondolatok nélkül
Először szánj rá 5 percet (növeld ezt minden második nap 2-3 perccel, amíg el nem éred a 20 percet), csukd be a szemed. Fordítsd a figyelmet belülre, kezdd el úgy figyelni a gondolataidat, mint független megfigyelő, kívülállóként, távolról, mintha a gondolataid "dolgok" lennének vagy egy megnézendő előadás. Nézd meg a gondolataid és a képek sorát, az egymást követő, gyakran egymáshoz nem kapcsolódó gondolatokat, melyek felbukkannak. Ne elemezz semmit.

A feladat következő részében tanuld meg, mint a fenti "mozi" gyakorlatban, hogy váltogasd, hogy a gondolataidban "benne" vagy és hogy kivonulsz belőlük, és a teljesen passzív külső megfigyelőjükké válsz. Érezd meg a mentális váltást, ami akkor történik, amikor így teszel. Lépj bele a gondolataidba, majd vissza, egy független szintre. Egy idő után észre fogod venni, hogy a gondolataid egyre elszigeteltebbekké válnak és hogy a belső elméd, azaz a "kavargó gondolataid" elkezdenek szünetet tartani.

Itt a gyakorlat harmadik része: ahogy figyeled a gondolatmenetedet (látomásokat vagy csak gondolatokat), kapj ki egy adott gondolatot, amit érdekesnek találsz és "vesd bele magad" teljes koncentráció mellett. Tovább is összpontosíts arra a gondolatra, a többiek kizárásával, ameddig csak lehetséges. Ha más gondolatok zavarnak, ne told el őket, hanem nézd őket, amint elhaladnak, mintha idegen "dolgok" lennének a tudatodban. Eleinte lehet, hogy csak 1 percig vagy annál is rövidebb ideig leszel képes rá. Türelem, kitartás. Lassan növeld 7 percre.

A feladat utolsó része abból áll, hogy eldöntöd, hogy "feloldod" a gondolataidat. Ezt úgy teheted meg, hogy eldöntöd, hogy érzékelhetően sötét semmire összpontosítasz. Ha egy gondolat érkezik, képzeld el, hogy fehér fényt vetsz rá. Képzeld el, hogy a fény feloldja ezt a gondolatot, és hogy a képernyő visszaáll a semmire. Próbáld meg ezt megtartani 5 percig. Kezdd 1-2 perccel.

Tovább...
Tartalom

Könnyebb lenne megérteni és végigcsinálni segítséggel? Jól jönne magyarázat, az, hogy valaki rendszeresen foglalkozzon veled, gyengéd vagy határozott irányítás vagy más segítség? A könyvhöz coachingot ajánlok Skype-on, itt kérj időpontot.