Trans4mind
Trans4mind HU
A TRANS4MIND.COM, A VILÁG VEZETŐ INTERNETES SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ PORTÁLJÁNAK PARTNERE

24. Ki van a tükörben?

Az egy pszichológiai tény, hogy gyakran meglátjuk másokban, amit nem szeretünk magunkban. Ha van bennünk valami, amit elfogadhatatlannak találunk önmagunkban, azt az emberi természetből adódóan elrejtjük magunk elől, sőt az ellenkezőjét tettetjük, és helyette ezeket az érzéseket magunkról másokra vetítjük rá. Könnyebb azt gondolni, hogy egy barátunk lusta, mint elfogadni, hogy mi magunk vagyunk lusták. Még akkor is felvethetjük, hogy egy másik személy lusta, ha nincs rá objektív bizonyítékunk.

Ha az a meggyőződésed, hogy valamiben nem vagy elég jó, akkor valószínű, hogy ezt átruházod másokra, azt gondolva, hogy nem elég jók, vagy önelégült vagy és abban a hitben élsz, hogy jobb vagy okosabb vagy, mint ők, ahelyett, hogy elvégeznéd a szükséges belső munkát, és vállalnád a felelősséget, mivel ez a te problémád. Amikor kész vagy vállalni a felelősséget a problémáidért, és a sajátodnak tekinted őket, akkor van erőd megváltoztatni őket. A birtoklásuk nem jelenti azt, hogy bírálod őket. A gyógyulás megkívánja, hogy ne ítélkezzünk, ne bíráljunk, ne kritizáljunk.

Sokkal több lelki erőnk van, mint amennyiről általában tudunk. Például, ha az eszeddel és a szíveddel feloldasz egy konfliktust egy családtagoddal, pl. ha megérted és elfogadod, amit korábban nem, a másik személy rá fog érezni és valószínűleg írni vagy telefonálni fog, akkor is, ha évek óta nem tette. Másképpen viszonyulnak hozzád, nem azért, mert megváltoztak, hanem azért, mert megváltozott a kisugárzásod, mely vonzza az eseményeket.

És a negatív dolgok is ugyanígy tükröződnek. Ha többnyire bosszús vagy az elszenvedett nehézségek miatt, akkor valószínű, hogy több olyan okot vonzol, amiért neheztelni fogsz. Vonzani fogsz másokat, akik maguk is bosszúsak, jót lehet mérgelődni velük és még akkor is bosszúsnak fogod látni az embereket, amikor valójában nem is azok.

Amire összpontosítasz, akár tudat alatt, azt megcsinálod. Nem te tetted őket bosszússá, dühössé, vitatkozóvá vagy bármivé, ők felelősek magukért, de te "húztad őket" magadhoz. Hasonló hasonlót vonz. Így tükre az élet annak, ami benned zajlik.

A problémák az életben soha nem egy másik személyről szólnak, hanem magadról. Gondold csak végig az összes kellemetlen embert az életedben - azokat, akik megkeserítik az életedet - és adj egy egy szavas leírást mindegyikükről. Használj ilyen szavakat, mint "irigy" az a barát, aki nem hajlandó kölcsönadni a CD-jét, vagy "ellenséges" a kollégád a munkahelyeden. Gondolhatod a maximalista squash partneredről, hogy "követelőző", a komor eladóról a számítástechnikai szaküzletben azt, hogy "fapofa". Ha megvan a rossz tulajdonságok listája, fontold meg: lehet, hogy ezek a jellemvoná-sok a te saját tulajdonságaid, amelyeket tagadsz és elutasítasz. A körülöttünk lévők tükörként szolgálhatnak arra, amit nem fogadunk el. Gondolj csak bele, lehet, hogy irigy vagy, és néha túl ellenséges? Tudsz követelőző is lenni és fapofát mutatni? (a fenti esetet használva)

Ezeket az információkat felhasználhatod, hogy objektívebben lásd magad, hogy a felszínre hozz problémákat, amelyeket korábban már eltemettél.

Nagyon fontos, hogy észrevegyük, hogy ennek az ellenkezője is igaz, úgyhogy ismételd meg a fenti gyakorlatot azokkal az emberekkel, akiket csodálsz és írj egy listát a pozitív tulajdonságaidról. Az emberek a jó oldalunkat is tükrözik, amit lehet, hogy nem ismerünk fel, vagy nem méltányolunk magunkban.

A meggyőződéseid és az ebből származó érzéseid, akár tudatosak, akár elfojtottak és tagadod őket, kijelölik az életmenetedet. Ez magában foglalja a kapcsolataidat, akiket bevonzol az életedbe. Vissza tudsz nézni néhány legfontosabb kapcsolatodra? Észreveszel sémákat? Sokszor az azonos típusú embereket vonzzunk újra és újra, mert a tudattalanunk igényli a múltbeli érzelmi problémák megoldását. Minden egyes személy tükörként szolgál, azt az energiát tükrözi, amit kibocsátunk.

Az előrelépés érdekében meg kell változtatni a kibocsájtott energiánkat, hogy olyan embereket és körülményeket vonzzunk, amelyek megfelelnek az igazi céljainknak, az igazi énünknek, nem pedig az elnyomott és a befejezetlen gyerekkorunknak vagy fájdalmas múltbeli tapasztalataink alapján hozott döntésekeinknek. Amikor másokat hibáztatunk, előkészítjük a terepet arra, hogy a helyzet újra és újra ismétlődjön, amíg elfogadjuk a tanulságot és fejlődik a személyiségünk. A javulás a felelősségünk elvállalásából származik és abból, ha megváltozik a felfogásunk az eseményről vagy a személyről.

Amíg lelkileg és érzelmileg (teljesen) tudatossá nem válunk, olyan körülnényeket fogunk magunkhoz vonzani, amelyek ismerősek számunkra, még akkor is, ha azok ártalmasak nekünk. A legfontosabb, hogy vegyük észre a tanulságokat, amelyeket az élethelyzeteink tükröznek, így felismerjük a rejtőzködő téves beidegződéseinket és érzéseinket, elsősorban magunkról, majd lépjünk tovább ebből a szakaszból. Amikor elérünk odáig, hogy őszintén szeretjük és értékeljük magunkat, az lesz a világba kisugárzott energiánk és ez fog megfelelően visszatükröződni.

Ha nem szeretetből fakad, amit alkotunk, teszünk, akkor az visszaüt, pofon vág, és ebből tanulhatunk.

Ahhoz, hogy a feltétel nélküli szeretet kisugárzásával tudjunk alkotni, egyértelműnek kell lennünk. Ha hangot adsz egy meggyőződésednek, amely nem teljesen vág egybe a meggyőződés rendszereddel, azaz vannak elfojtott, egymással szemben álló meggyőződéseid és identitásaid, akkor ez a valóságtól való elszakadáshoz vezethet, - haragszol a világra, hogy nem a követi a kívánságadat. Zavarossá válhat, hogy mi mentális és szubjektív és mi az objektív fizikai valóság.

Hatékony és komoly alapokon álló technikák szükségesek egy igazán kongruens és világos elme eléréséhez, amelyből létrehozható "a forrásnál" állapot. Ez egy kényes terület, mivel a valóság megalkotásának koncepciója egy magas szintű lelki nézőpont, ellentétben azzal, amire kultúránk tanított minket. A forrásnál mindenki egyszerűen "tudja", míg az életben valaki többnyire "kíván" vagy "akar", vagy nagyon gyakran "szüksége van rá" és "fél".

Mint egyén, felelős vagyok egyszerűen önmagamért és azért, hogy etikusan viselkedem, amely nem sérti mások szabadságát és jogait. Azért is felelős vagyok, hogy az egyezségeknek és a kötelezettségeimnek eleget tegyek - ezért fontos, hogy ezeket tudatosan vállaljam, vagyis szívesen csináljam meg a részemet.

Így vagyunk egyszerre Játék Kitalálók és Játékosok és úgy érzem, fontos, hogy felismerjük lényünknek ezeket a kiegészítő, de különböző szempontjait - a lelki Magasabb Ént = az igazi belső énünket és az emberi lényt = a fizikai test-tudat személyiséget, melyek azonosulnak és összebogozódnak az életben .

A legtöbb, amit megtehetünk, hogy tudatosabban élünk.

A kritika és a pletyka szinte mindig az elfojtott bűntudat vagy szégyen egy vetülete. Ezért nagyon gyakran előfordul, hogy valakit kritizálnak és kritika nem helytálló. A kritika lehet túl általános, lehet részben igaz, részben hamis, vagy esetleg teljesen helytelen, de leginkább azt mutatja, hogy a másik személy hogy látja a dolgokat egy fixa ideáján át (saját cselekedeteinek indoklásának eredménye képpen). De akárhogy is, a kritika egy kényszerű befelé forduláshoz és tanakodáshoz vezet - ez igaz lehet? Van valami benne? Ennek során mint egy gombnyomásra némi bizonytalanság vagy félelem újra stimulálhat egy régi fájdalmas élményt, amely hasonlóságot mutat a jelenlegi helyzettel, vagy amikor hasonló kritika hangzott el (ami lehet, hogy az eltérő körülmények között volt pontos volt).

Amikor a kritika lenyomott néhány gombot nálad, abból tanulhatsz. Fontos, hogy ne azonosulj a kritikával, és különítsd el azt a valós tényektől, azaz attól, hogy mi zajlik a másikban, cselekedetei, gondolatai, érzései és további tettei. És hogy mi a helyes válasz részedről.

Ha tisztában vagy magaddal, hogy mi a helyes, és nem veszed magadra, amit valaki más kivetít rád, akkor nyugodt leszel, szeretettel és együttérzéssel tudsz vele foglalkozni - amely bizonyosan nem azt jelenti, hogy gyenge vagy ésszerűtlen vagy. Szív és ész együtt dolgoznak, szükségük van egymásra, annak érdekében, hogy a dolgok, - a megfelelő dolgok - hatékonyan elkészüljenek.

Gyakran vannak konfliktusok az emberek között. Ne feledd, a konfliktus - a számodra - csak akkor létezik, ha azzá teszed. A másik másképp látja, mint te. Lehet, hogy el tudsz neki mondani neki egy az övétől eltérő véleményt, lehet, hogy nem. Lehet, hogy számára ez konfliktus, de neked nem kell, hogy az legyen. Amíg te annak érzed, valószínűleg ő is. Tehát a cél az, hogy elfogadd az ő eltérő véleményét - nem kell feltétlenül egyetértened vele, de add meg a jogot, hogy más véleménye legyen. A világon mindenki véleményének van hely.

Ha nem érzel együtt a másikkal, fontold meg: milyen fenyegetést jelent ő a számodra? Miért érzel hiányt ezen a területen? Mi hiányzik neked? Melyik rossz beidegződésed az alapja ennek és az honnan származik? Le tudod cserélni egy jobbra?

Sokszor kell küzdeniük frusztrációval, - mindaz a szeretet, amit adtunk, itt áll halomban, mint egy nagy fal, mert nem fogadták el . Amikor a kommunikáció megszűnik, a kapcsolatok megromlanak - a vélemények nem hangzanak el attól való félelmünkben, hogy mit gondol majd a másik. Ez nyugtalanít, a feszültség (amely mindig a a nem elfogadott szeretetből adódó csalódottság) felhalmozódik, elfojtjuk, de még mindig ott van, mint egy fal köztünk. Csak az döntheti le a falat, ha felismerjük, hogy mi hoztuk létre azt, és csak őszinte kommunikáció képes helyreállítani a kapcsolatot.

Azt is érezhetjük, hogy segítenünk kell valakin, hogy a sebei begyógyuljanak. Ez egy tisztázandó rossz beidegződés, mert ez társ-függőséghez vezet és ez nem jó sem neked sem másnak. Világos kell, hogy legyen a számunkra, hogy a másik iránti érzelmeinket nem színezik a magunk iránt érzett érzelmeink (kivetítés). És az is, hogy megkülönböztessük a másik személy és az érzései (melyek a frusztrációi és rossz beidegződéseinek a következményei) iránti szerető empátiát a szánalomtól, amely általában a másikkal való azonosulás, ami nem segít egyikünknek sem. Az egyetlen ember, aki meg tudja "gyógyítani" őt, az ő maga. Segíthetünk, ha akarja és kéri, de ez minden, és ha nem akarja, akkor ez igenis az ő joga.

A szenvedés, amely korábbról beleivódott a szívünkbe és az eszünkbe, nem akadályozza, hogy most feloldjuk egymásnak ellentmondó rossz beidegződéseinket. Még mindig érezzük, mert állandóan újraíródik a jelenben, tudat alatt (valamilyen megoldást jelentenek a számunkra, indoklást vagy magyarázatot a problémáinkra). Amikor végül megtanuljuk a leckét a korábbi élményeinkből - most -, és elengedjük a rossz beidegződéseket, amelyek nem igazán a miénk, akkor véget ér a kötődésünk a múlthoz, mert már nem fogjuk újra írni azt. Ez most már nyilvánvaló a számunka és tudatosan nem csinálunk semmit, ami rossz nekünk.

Tovább...
Tartalom

Könnyebb lenne megérteni és végigcsinálni segítséggel? Jól jönne magyarázat, az, hogy valaki rendszeresen foglalkozzon veled, gyengéd vagy határozott irányítás vagy más segítség? A könyvhöz coachingot ajánlok Skype-on, itt kérj időpontot.